Az egész történet egészen váratlanul indult. Egy barátom hívta fel rá a figyelmemet, hogy az ingatlan korábbi tulajdonosa szeretné eladni kis hétvégi házát. Nem terveztünk ilyesmit, nem kerestünk aktívan lehetőségeket, de valamiért mégis megnéztük. És ahogy ez lenni szokott: néha elég egyetlen hely, egyetlen érzés, hogy az ember tudja, ebből még lehet valami.

A dolgok ezután meglepően gyorsan alakultak. Rövid időn belül sikerült megegyeznünk, és már azon kaptuk magunkat, hogy egy új fejezet küszöbén állunk. Kezdetben egészen más terveink voltak. Úgy gondoltuk, hogy ez a ház a mi kis menedékünk lesz, egy hely ahová elvonulhatunk a hétköznapok zajától, és amit teljesen a saját képünkre formálhatunk. Bele is vágtunk a felújításba, tetőtől talpig, rengeteg ötlettel és lelkesedéssel.

Ahogy azonban telt az idő, és egyre többet foglalkoztunk a hellyel, valami lassan elkezdett változni bennünk. Rájöttünk, hogy ez a kis "présház" talán többre hivatott annál, mint hogy csak mi élvezzük. Elkezdett bennünk megfogalmazódni a gondolat, hogy milyen jó lenne másokkal is megosztani ezt a nyugalmat, ezt a különleges hangulatot.

Nem egyik napról a másikra született meg a döntés, de végül egyértelművé vált: irányt váltunk!

A ház nemcsak a miénk lesz, hanem egy olyan hely, ahová mások is megérkezhetnek feltöltődni, kikapcsolódni, egy kicsit kiszakadni a mindennapokból.

Így született meg az ötlet, hogy vendégház legyen belőle. Egy döntés, ami elsőre talán nagy váltásnak tűnt, de ma már úgy érezzük, pontosan így kellett történnie.