Az építkezés nálunk sosem egy egyszerű, előre megírt forgatókönyv szerint zajlott. Sokkal inkább egy folyamatosan alakuló történet volt, ahol egyik ötlet követte a másikat. Időnként teljesen új irányt vettünk, máskor finomítottunk a már meglévő elképzeléseinken, de talán pont ettől lett igazán a miénk.

Kezdetben hatalmas lelkesedéssel vetettük bele magunkat a munkába. Tele voltunk energiával, tervekkel, inspirációval, és szinte alig vártuk, hogy minden egyes részlet életre keljen.

Ahogy azonban haladtunk előre, az építőipar kevésbé romantikus oldala is megmutatta magát. Az ügyintézés, a váratlan akadályok, az időjárás, a csúszások és az apró, de annál több döntést igénylő részletek mind próbára tették a türelmünket. A kezdeti lendület idővel megkopott, és voltak pillanatok, amikor kifejezetten fárasztónak, sőt néha kilátástalannak tűnt a folyamat. Nem egyszer éreztük úgy, hogy elfáradtunk, nemcsak fizikailag, hanem fejben is. A kivitelezési munkálatok sokkal több energiát követeltek, mint azt az elején gondoltuk.

És mégis, valahogy mindig sikerült tovább lepnünk.

Voltak kisebb és nagyobb mélypontok, de minden alkalommal találtunk valamit, ami új lendületet adott. Egy jól sikerült részlet, egy váratlanul szép megoldás, vagy egyszerűen csak az a gondolat, hogy miért is kezdtük el az egészet. Ezek segítettek abban, hogy újra és újra erőt merítsünk, és lépésről lépésre haladjunk a kitűzött cél felé.

Ami igazán különlegessé teszi számunkra ezt az egész utat, az az, hogy a kivitelezés minden egyes részlete a saját elképzeléseink és ízlésünk mentén valósult meg. Tudatos döntés volt, hogy külső segítséget nem veszünk igénybe a tervezésben, minden apróságot mi álmodtunk meg, formáltunk és sokszor saját kezűleg valósítottunk meg.

Ez a szabadság ugyan rengeteg plusz munkát és felelősséget jelentett, de cserébe valami egészen egyedit kaptunk. Nem egy sablonos vendégház született, hanem egy olyan tér, ahol minden saroknak, minden anyagnak, minden megoldásnak története van.